Nem Tudom Elfogadni A Párom Gyerekét, Borzalmas, Amit Érzek A Párom Gyereke Iránt. Én Már Mindent Megpróbáltam... - Blikk Rúzs
Hanem az, hogy egy olyan felnőtt legyünk a gyerek életében, aki szeretettel mellette áll és gondoskodik róla. A családja egy tagja, akiben maximálisan megbízhat. Nyilvánvaló, hogy az igazán harmonikus együttműködéshez kell a gyerek vér szerinti szülőjének áldása is, de Lindáék esetében ezzel ugyanúgy nem volt probléma, ahogy nálunk sem. Tapasztalatból tudom, hogy a legtöbb szülő örül annak, ha a kicsinyéhez szeretettel viszonyulnak volt párja új otthonában - mert bármilyen is a viszony a különvált szülők között, a saját gyerekének senki sem akar rosszat. Ha feszült is a helyzet, te soha ne mondj rosszat a másik szülőről gyerek előtt, mert ezzel nagyon sokat tudsz ártani az egész helyzetnek! A férjed, feleséged gyereke valóban nem a te gyereked, de ettől még felelősséggel tartozol érte, és mindannyiótoknak az a legjobb, ha úgy fogadod el őt, ahogy van. Kinyitod felé a szívedet, és szereted őt. Így ő is szeretni fog téged... hiszen bármi is történjék, ti már egy család vagytok. Nyitókép: Shutterstock
- "Az új páromnak már van gyereke. Hol a helyem ebben a rendszerben?" - Deliága Éva gyermekpszichológus blogja
- Nem tudom elfogadni a prom gyerekét full
- Szeretlek, de a gyerekeidet nem tudom elviselni | Családinet.hu
- 7 nevelési hiba, mely gátolja a gyermeket a sikerhez vezető úton | Hello Tesco
"Az új páromnak már van gyereke. Hol a helyem ebben a rendszerben?" - Deliága Éva gyermekpszichológus blogja
Ezen a nehezített pályán is sokat segíthet az önreflexió. A nevelőszülő is felteheti magának a kérdést, hogy miért nehéz elfogadni párja gyermekét? Hogyan tudna hozzá jobban kapcsolódni? Mindig van lehetőség javítani egy kapcsolaton, ha megvan a rá a szándék. A gyerekek általában fogadókészek, és szívesen kapcsolódnak egy olyan felnőtthöz, aki foglalkozik velük, akire lehet számítani. A harmadik példában egy olyan helyzetet említenék, ahol a gyermeknek rendszeres láthatása van az édesapjával, ám az édesanyjával él, az idő körülbelül 60%-ában. Ebben az élethelyzetben az édesanya az aktuális partnerére kezdett 'nevelőapuka'-ként utalni, és elvárta, hogy a gyermek is így szólítsa az általa néhány hónapja megismert fiatalembert. Egyfelől érdekes a helyzet, hiszen az anya aktuális párja szinte automatikusan szülő szerepbe is kerül, hiszen az idő nagyobbik részében egy 8 éves gyermekhez kell viszonyulnia, és, mint felelősségteljes felnőtt, már-már apuka szerepben találja magát. Az anya szándéka is érthető, hiszen szeretne végre egész családban élni és szeretné új párja tekintélyét, pozícióját biztosítani fia szemében.
Azért nagyon nehéz a helyzet, mert a gyerek nagyon ragaszkodik hozzám. Én viszont, ha megfeszülök, akkor sem tudom már szeretni őt, sőt, lassan elviselni se. Fogalmam sincs, mi okozta ezt a hirtelen pálfordulást, csak annyit tudok, hogy biztosan nem a közös gyerekünk születése, mert már akkor voltak bizonyos figyelmeztető jelek, amikor a baba még tervben sem volt. Csak én nem voltam hajlandó ezekről tudomást venni. A legfőbb problémának azt látom, hogy a gyerek személyisége egyre jobban kiütközik, ahogy nő. És ez a személyiség nagyon-nagyon nem kompatibilis az enyémmel. A hasonló beállítottságú felnőtteket is igyekszem nagy ívben elkerülni, de a gyereket nem tudom, hisz a családunk tagja és része az életünknek. Jelenleg már azon a ponton vagyok, hogy semmi se jó, amit csinál, még az is idegesít, ha levegőt vesz, szinte már várom, mikor köthetek bele valamiért (akármiért) szerencsétlen gyerekbe. Úgy érzem, ha nem sikerül valahogy állítani magamon, akkor innen egyenes út vezet oda, hogy tipikus "gonosz mostoha" legyek.
2. Tipp Bert Hellinger (a családállítás atyja) azt mondja, hogy a fentiek mellett azonban mindig az új család élvez elsőbbséget a régivel szemben, mert így tud zavartalanul áramolni a szeretet. Ezért pl. amikor egy új kapcsolatban úgy születik gyermek, hogy a szülők még ki sem léptek az előző házasságukból, akkor úgy tesznek jól, ha rögtön felbontják a régit, és hivatalosan is megalapítják az újat. 3. Tipp A párod gyermekének az anyja vagy az apja helyébe soha nem fogsz tudni belépni pótanyaként vagy apaként, ezért kár is törni magad. Kivéve akkor, ha a párod megözvegyült, de ekkor sem arról van szó, hogy el tudod feledtetni a gyerekkel szeretett szülője hiányát. Az említettek miatt a legjobb, ha nem szólíttatod magad "apának" vagy "anyának" a gyerekkel, hiszen ezzel olyan – lélektani – helyre pályázol a gyerek családi rendszerében, ami már foglalt. Egy helyet a családi rendszerben pedig csak egy ember tölthet be, függetlenül attól, hogy él-e még az illető vagy nem. 4. Tipp Ha párod elvárja tőled a pótanyaságot vagy pótapaságot, miközben a gyermeknek mindkét szülője folyamatosan képben van, akkor nyugodtan megbeszélhetitek, és tisztázhatjátok a szerepeket, és azt is, hogy mennyit vagy képes lelkileg bevállalni a gyerek életében.
Nem tudom elfogadni a prom gyerekét full
Ha ki akar vele jönni, ha szeretné normalizálni a viszonyt, akkor itt is közös dolgokban érdemes gondolkodni, felajánlani neki a kapcsolódás, a bekapcsolódás lehetőségét. Ha a többi napon nem láthatja apukáját, akkor valószínű, hogy azokon a napokon mindent megtesz a figyelméért, és minden egyebet rivalizálásnak vesz (akár Ön, akár a kicsi vonja el tőle). De ha valami közös dologról van szó, vagy arról, hogy ő is otthon érezze magát, akkor valószínűleg könnyebben mond le a kizárólagos figyelemről. Érdemes próbálgatni, akár férjével együtt, hármasban csinálni valamit, ahol azért a féltesóval is lassan elindul egy kapcsolat. Nem derült ki, hogy a gyermekük születése előtt mennyi idő telt el, hogy párkapcsolatban, házasságban éltek, együtt éltek, de az biztos, hogy egy 6 éves gyerek még óvodás, és amit érez, azt egy az egyben fejezi ki, és elképzelhető, hogy neki még mindig nehéz elfogadni a szülei különválását. Próbáljanak valahogy olyan helyzeteket teremteni, ahol el tudja mondani, hogy mi bántja, hogy miért dühös, és talán ha látja, hogy kimondható, hogy fájdalmas neki a szülei különválása, akkor könnyebben megérti, hogy "ez van".
Addig inkább a baráti viszony az, ami elfogadható mindkét fél számára. Ebből a szempontból kifejezetten jól jött, hogy Dávid nem erőltette az "én házam, az én szabályaim" attitűdöt, hanem inkább igyekezett a háttérbe vonulni. Nem harcolt az apaságért Petra volt férjével sem, nem szerette volna magát apának hívatni, így a köztük lévő viszony is konfliktusmentesen alakult. Ugyanakkor Petra gyakran volt szomorú amiatt, hogy nem látja ugyanazt a szeretetet csillogni Dávid szemében, amit ő maga érez a kislánya iránt. Azon ritka alkalmakkor, amikor lánya és új párja összevesztek, úgy érezte, két gyereket nevel, és mindegyiket meg kell tanítania a helyes kommunikációra. Dávid pedig ezek miatt az elvárások és a saját féltékenysége miatt élt meg több feszültséget a szokásosnál. Nem kötelező szeretni a gyereket Petra végül rádöbbent: azzal, hogy Dávid őt boldoggá teszi, rajta keresztül a lányát is kiegyensúlyozottabb gyerekké változtatja. Még akkor is, ha nem érez apai szeretetet iránta, és valószínűleg soha nem is fog.
Szeretlek, de a gyerekeidet nem tudom elviselni | Családinet.hu
- Ikea kulcstartó szekrény obi
- Amikor - titkon - idegesítenek a párod gyerekei... › Tündérszív
- Titkok hídja online sorozat
- Utálom a párom gyerekét! | nlc
- Párom elvált, már vannak gyerekei - ki/hogy élimeg?
- Eladó mohácsi ingatlanok
Lehet, hogy ebben a gyerekek se könnyítik a dolgodat, főleg, ha az EX hatása abban is érződik, hogy rólad a hátad mögött rossz képet fest a gyerekeknek, és téged egy gonosz mostoha képében tüntet fel, akit el kell viselni, vagy utálni kellene. Az sem könnyű, ha az egyedül maradó ex boldogtalan, és szenved, mert akkor a gyerekek könnyen átvehetik a támogató szerepet iránta, és lesznek gyerekből szülővő a saját szülejük felett. Ilyenkor a gyerekek aggodalma a szülő iránt kifejezetten bezárja előtted az azonban kiút innen, hiszen nagyon sok ilyen patchwork családban összeszoknak a gyerekek és a felnőttek, és lesznek boldog nagy egységgé picit gonosznak tűnhet, de hogy kiderítsd, ez áll-e a háttérben, képzeld el, hogy a párod ex-e örökre eltűnik az életetekből: és semmilyen módon nem kell szembesülnöd a hatásaival. Vajon így is zavarnának a gyerekei? Így se találnád a helyedet közöttük? Vagy így idővel be tudnád őket "olvasztani" egy nagy közös keretbe, és tudnád őket úgy és annak látni, akik ő valójában?
Tegyük fel, hogy a párod kapcsolata a gyermekével ideális. Mindegy, hogy anyai vagy apai oldalról vizsgáljuk az ügyet. A kérdés az, hogy megszületett-e benned a döntés, hogy így is vállalod a szerelmedet gyerekestől, mindenestől? Tedd fel magadnak a kérdést, hogy el tudod fogadni és képes leszel-e megoldásorientáltan kezelni, hogy: van a párod életében egy ex házastárs, aki valamelyest örökké az életetek része lesz. Sőt folyamatos a kommunikációjuk a gyerek miatt? van gyereke, aki nem a te neveltetési elvrendszeredből való, szóval biztosan lesz jó néhány dolog, amit nehéz lesz kezelned? (erről is írok még bővebben, kövesd az írásaimat! ) a párod ugyanabban a házban él, ahol még férj és feleségként, családosan éltek együtt? ha a felmenői (szülei, testvérei, stb. ) szerették az ex házastársat, kedves sztorikat és akár még összehasonlításokat is hallasz tőlük? ha tartja a kapcsolatot és látogatja a gyerekekkel az ex házastárs rokonságát? a gyerek miatt a tervezett programotokat meg kell változtatnotok már sokadik alkalommal?
7 nevelési hiba, mely gátolja a gyermeket a sikerhez vezető úton | Hello Tesco
- Atlasz terápia tóth zsigmond
- Láncos fűkasza feu.com
- Hamar endre ügyvéd
- Astra g felni méret
- Gemenc fekete gólya fészek
- Mária terézia oktatás
- Karácsonyi műsor kiscsoportos óvodásoknak pdf
- Gaál bútor siófok
- K&h internetes fizetés beállítása outdoor
- Mikor válik ivaréretté a kutya
- 0620 as tudakozó
- Csernobil 5 3
- Országos nyugdíjfolyósító igazgatóság
November 2, 2022